A Rózsa és a gyűrűben az a zseniális, hogy amikor kislányként olvastam, maga a történet nyűgözött le, felnőttként pedig a könnyedén adagolt irónia. Tündérmese-regény, kicsit másképp, mint megszoktuk, ugyanakkor megvan benne a délceg királyfi és a neki rendelt hányattatott sorsú királylány, de az egész teljesen felrázva és megkeverve. Mert főhőseink keresztanyja egy renegát tündér, aki ahelyett, hogy valami olyan tulajdonsággal ruházná fel őket, amellyel lazán végiglavíroznák az életüket, csupán azt mondja a keresztelőknél, hogy a legjobb, amit a gyereknek kívánhat „egy csipetnyi balszerencse”. Ezért aztán a két főhősnek mindenféle nehézségeket kell legyűrnie ahhoz, hogy elérjék a maguk kis boldogságát. Persze közben vannak buta, hiú királyok, értelmetlen háborúk, gonoszkodó kisasszonyok, vadállatok.

Részletesen: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2012/08/20/w_m_thackeray_a_rozsa_es_a_gyuru/