NA! Végre valaki ismeri és tudja is használni a rímeket a verseiben. :D A népszerű modern szabadversek után az eme kötetben található alkotások igazi felüdülésként szolgáltak.
Sokféle tematikájú versek találhatóak ebben a gyűjteményben: természet, állatok, évszakok, ünnepek, érzelmek, emberi kapcsolatok…minderről nagyon érzékletesen és választékosan ír a szerző. Egy-két komolyabb témáról (pl.: „Rossz irány”, „Kirekesztve” című versekben) olyan, mintha a költő szeretne is írni meg nem is: kissé felületesre sikeredtek, nem igazán volt súlya a mondanivalójuknak.
Bár a sorvégi rímek használatának nagyon örültem, akadt egy pár költemény, melyben gyermetegnek hatottak: (pl.: álom-rémálom kombó nem túl extra, valamint a ragok és toldalékok rímeltetése kicsit amatőr érzést keltett: ez utóbbit mondjuk a magyar nyelv sajátosságaira is ráfoghatjuk, meg kell küzdeni vele; bizony, nem mindig egyszerű ez :D) ám úgy tűnik, a költőnő ért a műfajhoz, remélem, sikerül ezeket az apróságokat kiküszöbölni.
Kedvenceim „A hajnal neszei”, „Nehéz most”, valamint a címadó „Szirmok” versek lettek; ez utóbbit tartom a legjobbnak, számomra ez a tökéletes alkotás: a gyönyörű képi leírások és szóhasználat egyfajta rejtélyes szépséget kölcsönöznek a műnek.
Összességében tetszett a gyűjtemény, igazán nekem való és örülök, hogy elolvashattam. Remélem, kapunk még ilyen és hasonló szerzeményeket a költőtől.